Természettudományos és mûszaki képzés
A magyarországi felsõoktatási közbeszéd 2008-ra egy tekintetben felzárkózott az euroatlanti egyetemi világhoz: elérte a döntéshozók és a sajtó ingerküszöbét a természettudományos és mûszaki továbbtanulás problémaköre. Míg például G. W. Bush elnök a 2006-os State of the Unionban hirdette meg a középiskolai matematikai és természettudományos oktatás fejlesztésének szükségességét, addig nálunk akkoriban még a „minek annyi bölcsész” megjegyzések szintjéig jutott el a helyzetfelismerés. Késõbb már komolyabb felvetések fogalmazódtak meg a természettudományos kutatói-innovátori utánpótlás elégtelenségérõl és a mûszaki szakemberek hiányáról a gazdaságban, végül egyre erõteljesebbé vált a természettudományos közoktatás és tanárképzés gondjainak kiemelése.
Pedagógusképzõ karok összetett képzési rangsora 1. | Pedagógusképzõ karok összetett képzési rangsora 2. | Képzés színvonala a hallgatók szerint Természettudományi képzés |
A természettudományi képzésre jelentkezõk számának alakulása a 2000-es évhez képest |
A jelenséget többnyire néhány beiskolázási adatnak, bizonyos ágazatok tételezett szakemberhiányának, valamint a dicsõ magyar tudományos és mérnöki múltnak a fogalmi hálójával írják le a megszólalók. Ezzel szemben a következõkben egy olyan megközelítést javaslok, amely a történeti és szakterületi adatsorok teljes körû s egyben differenciált elemzésén, a munkaerõpiac trendjein és a tudáseszmények kulturális-társadalmi változásának figyelembevételén alapul.
A hazai viszonyokon messze túlmutató folyamatok magyarázzák a jelenséget. A magyar felsõoktatási diskurzusban azonban nem csupán a nemzetközi vonatkozásokat nem vették számba, de a hazai tényadatok, a történelmi és társadalmi összefüggések feldolgozása is hiányzik. Így történhetett meg, hogy olyan, teljességgel kontraproduktív válaszok születtek, mint az adott szakterületek keretszámainak felemelése, amely csak tovább fokozta az igazi bajt, a minõség süllyedését. Ennek következtében a közepest alig elérõ pontszámokkal és érdemi szelekció nélkül lehetett bekerülni a reálfelsõoktatás bizonyos szegmenseibe.
Természetesen érthetõ az érdekeltek, elsõsorban a természettudományos egyetemi körök reakciója. A normatív finanszírozás anomáliái, elsõsorban a hallgatói létszám mértékének mindenekfelettisége, olyan „fejkvóta-vadászatba” kényszerítette bele az intézményeket, amely megközelítõen sem járult hozzá a magas színvonalú s egyben költségigényes képzési teljesítményükhöz – s erre önmagában sem érdemi megoldás a keretszámok növelése vagy éppen a többi képzési területeken történõ csökkentése.
Tanári fizetések |