Diplomák a munkaerõpiacon
Ha a jól hangzó „munkaerõipaci szempontok” frázis mögé nézünk, igencsak tagolt és gyakran egymásnak nyilvánvalóan ellentmondó érdekeket mutató mátrixot találunk. A munkaadó minél jobb és több munkáért minél kevesebb díjazásban érdekelt, a munkavállaló viszont éppen ellenkezõleg. A nemzetgazdaság egésze a high-tech és fenntarthatóan növekvõ, stabil vállalkozási tevékenységet igényli, miközben munkaadók és munkavállalók napi érdekei gyakran a konjukturális ágazatokat és diplomákat használnák. A diplomások annál esélyesebbek, minél alaposabb és sokágúbb képzést kapnak, ami hosszabb képzési idõt, több oktatót stb. igényel – a költségvetési hatékonyság szószólói a rövidebb képzési idõt és a mielõbbi munkába lépést szorgalmazzák.
Fontos kérdésként merül fel, mit tükröznek, és mit jelentenek a piaci presztízsrangsorok. A vállalatvezetõk véleményét több elem befolyásolhatja: a személyes vagy szakmai tapasztalatok, az egyes intézményekkel ápolt kapcsolatok mellett az általános társadalmi vélekedések, az intézmények általános presztízse, illetve személyes elkötelezõdések is befolyásolhatják a választásokat. Érvényességüket illetõen is fontos határt húzni, hiszen a kifejezetten a versenyszféra szereplõit kérdezõ kutatások nem biztos, hogy minden képzési területen, minden szakot tekintve bírnak azonos relevanciával.
Az egyes képzésterületenként felállított munkaerõ-piaci presztízsrangsorok élén általában nagy hagyományokkal rendelkezõ egyetemi karokat, illetve egy-egy speciális területen vezetõ szereppel bíró, a hallgatói és az oktatói kiválóság tekintetében is kiemelkedõ intézményeket találhatunk, a presztízsrangsorok tehát sok tekintetben harmonizálnak az egyéb, adat-alapú felsõoktatási rangsorokkal.
A hallgatói kutatások egyik legfontosabb, a munkaerõ-piacra vonatkozó elemét képezte annak a kérdésnek a vizsgálata, hogyan látják a hallgatók saját majdani elhelyezkedési esélyeiket a hazai, illetve a nemzetközi munkaerõ-piacon. A vélemények kialakításánál a hallgatókat saját konkrét benyomásaik, az intézmény munkaerõ-piaci kapcsolatainak mérlegelése, az esetleges elhelyezkedési modellek ismerete mellett természetesen az intézmények általános „társadalmi”, illetve „munkáltatói” presztízse is nagymértékben befolyásolhatja. A hallgatói véleményrangsorok tehát a munkáltatói oldal által kommunikált intézmény-preferenciákat is hordozhatják – ezzel együtt komplexitásuk révén kiemelkedõ fontosságú elemét képezik a felsõoktatási intézmények munkaerõ-piaci rangsorainak.
A hallgatói véleményeket általánosságban, nem intézményi, hanem képzésterületi bontásban vizsgálva mind a hazai, mind a nemzetközi elhelyezkedési lehetõségek megítélését illetõen feltûnõ különbségekre figyelhetünk fel. A legjobb véleményet a jogi és igazgatási, a mûszaki, az informatikai, valamint az orvos- és egészségtudományi terület hallgatói fogalmazták meg, legkevésbé a bölcsész- és a pedagógusképzésben részt vevõk bizakodóak. Az eredmények nem különösebben meglepõek, kérdés természetesen, hogy ezeket a véleményeket a ténylegesen felmért, ténylegesen érzékelt lehetõségek, illetve az általános társadalmi vélekedések befolyásolják-e jobban.
Ha a külföldi elhelyezkedési esélyeket is bevonjuk a vizsgálatba, lényegében minden területen pesszimistább véleményekkel találkozhatunk. A legegyértelmûbb kivételt e téren az orvosképzés jelenti, amelynek hallgatói hazai és külföldi esélyeiket nagyjából hasonlónak – ráadásul egyaránt igen jónak – érzik, ebben a személyes tapasztalatok mellett a magyarországi orvosképzés nemzetközi presztízsérõl, valamint a külföldi munkavállalás volumenérõl szóló beszámolók, felmérések hatását is feltételezhetjük, de kis különbséget éreznek hazai és nemzetközi lehetõségeik között a természettudományi és az agrár képzési terület hallgatói is.
A sereghajtó pedagógus- és bölcsészképzés mellett külföldi esélyeiket illetõen a jogi és igazgatási képzésben részt vevõ hallgatók is mérsékelt elvárásokat fogalmaztak meg – ez a tananyag specifikus volta miatt természetesen egyáltalán nem meglepõ.